|
BWV 127
Estomihi vasárnapjára |
| |
Herr Jesu Christ, wahr' Mensch und Gott |
Ó Jézus, Isten s ember is |
|
1. Kórus |
Herr Jesu Christ, wahr' Mensch und Gott,
Der du littst Marter, Angst und Spott,
Für mich am Kreuz auch endlich starbst
Und mir deins Vaters Huld erwarbst,
Ich bitt durchs bittre Leiden dein:
Du wollst mir Sünder gnädig sein.
|
Ó Jézus, Isten s ember is,
Te megszenvedtél értem is:
Keresztedre is feszíttettél,
Atyáddal is kibékítél.
Esengve kérlek tégedet,
Ne vonjad meg kegyelmedet.
|
|
2. Recitativo
(tenor) |
Wenn alles sich zur letzten Zeit entsetzet,
Und wenn ein kalter Todesschweiß
Die schon erstarrten Glieder netzet,
Wenn meine Zunge nichts, als nur durch Seufzer spricht
Und dieses Herze bricht:
Genug, dass da der Glaube weiß,
Dass Jesus bei mir steht,
Der mit Geduld zu seinem Leiden geht
Und diesen schweren Weg auch mich geleitet
Und mir die Ruhe zubereitet.
|
Amikor közeledik a végórám,
És halálos veríték borítja merev tagjaim,
Ha majd ajkam szólni nem, csak sóhajtozni képes
És megáll a szív,
Elég lesz hitem bizonyossága:
Jézus mellettem áll.
Ő türelmesen halad a szenvedések felé
És engem is kísér e nehéz úton
Melynek végén a nyugalom vár rám.
|
|
3. Ária
(szoprán) |
Die Seele ruht in Jesu Händen,
Wenn Erde diesen Leib bedeckt.
Ach ruft mich bald, ihr Sterbeglocken,
Ich bin zum Sterben unerschrocken,
Weil mich mein Jesus wieder weckt.
|
Lelkem majd Jézus kezében pihen
Midőn hant borítja testemet.
Ó, szólits már, lélekharang
Bátran várom a halál jöttét,
Mert Jézusom új életre hív.
|
|
4. Recitativo és ária
(basszus) |
Wenn einstens die Posaunen schallen,
Und wenn der Bau der Welt
Nebst denen Himmelsfesten
Zerschmettert wird zerfallen,
So denke mein, mein Gott, im besten;
Wenn sich dein Knecht einst vors Gerichte stellt,
Da die Gedanken sich verklagen,
So wollest du allein,
O Jesu, mein Fürsprecher sein
Und meiner Seele tröstlich sagen:
Fürwahr, fürwahr, euch sage ich:
Wenn Himmel und Erde im Feuer vergehen,
So soll doch ein Gläubiger ewig bestehen.
Er wird nicht kommen ins Gericht
Und den Tod ewig schmecken nicht.
Nur halte dich,
Mein Kind, an mich:
Ich breche mit starker und helfender Hand
Des Todes gewaltig geschlossenes Band. |
Amikor felharsan a trombita,
És a világ alapjai megrendülnek,
Az ég erősségei megsemmisülnek.
Akkor majd emlékezzél meg rólam Istenem,
Mikor szolgád ítélőszéked elé áll.
És hallgatja a vádló gondolatokat,
Akkor Jézusom, te légy egyedül közbenjáróm
És vigasztald meg lelkem szavaiddal:
Bizony, bizony mondom néktek:
Az ég és föld tűzben pusztul el,
De aki hisz, az örökre megmarad.
Nem megy ítéletre
És nem ízleli meg a halált soha.
Gyermekem,
ragaszkodj hozzám!
Segítek és erős kézzel töröm szét a halál
Erőszakos bilincseit. |
|
5. Korál |
Ach, Herr, vergib all unsre Schuld,
Hilf, dass wir warten mit Geduld,
Bis unser Stündlein kömmt herbei,
Auch unser Glaub stets wacker sei,
Dein'm Wort zu trauen festiglich,
Bis wir einschlafen seliglich.
|
Urunk, adj addig is bűnbánatot,
türelmet és bocsánatot!
Hitünkben adj erősödést,
oszlasd el mind a csüggedést:
Magad segíts kitartanunk,
s Te üdvözíts, ha meghalunk!
|
| |
|
|
| |
|
|
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
