|
BWV 166
Cantate vasárnapra |
| |
Wo gehest du hin? |
Hová mész? |
|
1. Ária
(basszus) |
Wo gehest du hin? |
Hová mész? |
|
2. Ária
(tenor) |
Ich will an den Himmel denken
Und der Welt mein Herz nicht schenken.
Denn ich gehe oder stehe,
So liegt mir die Frag im Sinn:
Mensch, ach Mensch, wo gehst du hin?
|
A menny felé száll gondolatom,
És nem a világé a szívem.
Mert jártomban és keltemben
az a kérdés foglalkoztat:
Ó, ember, vajon hová mész?
|
|
3. Korál
(szoprán) |
Ich bitte dich, Herr Jesu Christ,
Halt mich bei den Gedanken
Und lass mich ja zu keiner Frist
Von dieser Meinung wanken,
Sondern dabei verharren fest,
Bis dass die Seel aus ihrem Nest
Wird in den Himmel kommen.
|
Arra kérlek, Uram Jézus,
Őrizz meg ebben a hitben,
És ne hagyd, hogy egy pillanatra is
Engedjek meggyőződésemből.
Hanem szilárdan megmaradjak ennél,
Addig, míg lelkem földi otthonából
A mennybe tér.
|
|
4. Recitativo
(basszus) |
Gleichwie die Regenwasser bald verfließen
Und manche Farben leicht verschießen,
So geht es auch der Freude in der Welt,
Auf welche mancher Mensch so viele Stücken hält;
Denn ob man gleich zuweilen sieht,
Dass sein gewünschtes Glücke blüht,
So kann doch wohl in besten Tagen
Ganz unvermut' die letzte Stunde schlagen.
|
Mint ahogy az esővizet felissza a föld,
És a színek gyorsan kifakulnak,
Úgy elmúlik a világ öröme,
Amit sokan oly nagyra tartanak.
Mert bár úgy tűnik,
hogy elérkezett a kívánt boldogság pillanata,
Életünk legszebb napján is
üthet váratlanul az utolsó óránk.
|
|
5. Ária
(alt) |
Man nehme sich in acht,
Wenn das Gelücke lacht.
Denn es kann leicht auf Erden
Vor abends anders werden,
Als man am Morgen nicht gedacht.
|
Legyünk óvatosak,
Mikor ránk köszön a szerencse,
Mert reggeltől estig
megfordulhat az idő,
És minden másképp alakul, mint gondoltunk.
|
|
6. Korál |
Wer weiß, wie nahe mir mein Ende!
Hin geht die Zeit, her kommt der Tod;
Ach wie geschwinde und behände
Kann kommen meine Todesnot.
Mein Gott, ich bitt durch Christi Blut:
Mach's nur mit meinem Ende gut!
|
Ki tudja, mily közel végórám?
Időm múlik, jön a halál.
Mily hirtelen betérhet hozzám,
S minden órán reám talál.
A Krisztusért én Istenem,
Adj boldog véget énnekem!
|
| |
|
|
| |
|
|
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
