|
BWV 91
Karácsony első ünnepére |
|
|
Gelobet seist du, Jesu Christ |
Jézus Krisztus, dicsértessél |
|
1. Kórus |
Gelobet seist du, Jesu Christ,
Dass du Mensch geboren bist
Von einer Jungfrau, das ist wahr,
Des freuet sich der Engel Schar.
Kyrie eleis! |
Jézus Krisztus, dicsértessél,
Hogy érettünk megszülettél,
Az ember és angyalsereg
Ma ennek mind örvendenek. |
|
2. Korál és Recitativo
(szoprán) |
Der Glanz der höchsten Herrlichkeit,
Das Ebenbild von Gottes Wesen,
Hat in bestimmter Zeit
Sich einen Wohnplatz auserlesen.
Des ewgen Vaters einigs Kind,
Das ewge Licht von Licht geboren,
Itzt man in der Krippe findt.
O Menschen, schauet an,
Was hier der Liebe Kraft getan!
In unser armes Fleisch und Blut,
(Und war denn dieses nicht verflucht, verdammt, verloren?)
Verkleidet sich das ewge Gut.
So wird es ja zum Segen auserkoren. |
Isten dicsőségének kisugárzása,
és lényének képmása (Zsid 1,3)
Jézus, az idők teljességében
Lakóhelyéül választotta földünk.
A szent Isten egyetlenét
Aki az örök világosság,
a világosságtól született,
Íme, jászolba fektették.
Ó, emberek, nézzétek:
Milyen hatalmas a szeretet ereje!
Az ember gyarló testébe
(amely bizony átkozott, megítélt és elveszett volt)
Öltözött az örök Ige.
Így válik mindnyájunk áldására. |
|
3. Ária
(tenor) |
Gott, dem der Erden Kreis zu klein,
Den weder Welt noch Himmel fassen,
Will in der engen Krippe sein.
Erscheinet uns dies ewge Licht,
So wird hinfüro Gott uns nicht
Als dieses Lichtes Kinder hassen. |
Isten, kinek kicsiny az egész földkerekség,
Kit sem világ sem menny be nem fogadhat,
Íme, itt található, a szűk jászolban.
Az örök világosság megjelenik és
Bennünket e világosság gyermekeit
Nem utasít el immár Isten. |
|
4. Recitativo
(basszus) |
O Christenheit!
Wohlan, so mache die bereit,
Bei dir den Schöpfer zu empfangen.
Der grosse Gottessohn
Kömmt als ein Gast zu dir gegangen.
Ach, lass dein Herz durch diese Liebe rühren;
Er kömmt zu dir, um dich for seinen Thron
Durch dieses Jammertal zu führen. |
Áldott keresztyénség!
Készülj fel Teremtőd fogadására
Isten hatalmas Fia
Vendégként érkezik hozzád.
Hadd érintse meg szíved e szeretet:
betér hozzád, hogy a siralmak völgyéből
trónja elé vezessen. |
|
5. Ária
(szoprán, alt duett) |
Die Armut, so Gott auf sich nimmt,
Hat uns ein ewig Heil bestimmt,
Den Überfluss an Himmelsschätzen.
Sein menschlich Wesen machet euch
Den Engelsherrlichkeiten gleich,
Euch zu der Engel Chor zu setzen. |
Ez a szegénység, amelybe Isten öltözött
Örök üdvösséget szerzett nékünk,
Mennyei kincsek bőségét.
Emberré válva változtat át titeket
A dicsőséges angyalokhoz hasonlóvá
És befogad az angyali karba. |
|
6. Korál |
Das hat er alles uns getan,
Sein groß Lieb zu zeigen an;
Des freu sich alle Christenheit
Und dank ihm des in Ewigkeit.
Kyrie eleis! |
Isten tette mindezeket
Hogy lássuk, mennyire szeret.
Jer, keresztyének, zengjetek
Az Úrnak öröméneket! |
|
|
|
|
| |
|
|
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
