|
BWV 170
A Vízkereszt utáni 6. vasárnapra |
| |
Vergnügte Ruh, beliebte Seelenlust |
Édes nyugalom, vágyott lelki derű |
|
1. Ária
(alt) |
Vergnügte Ruh, beliebte Seelenlust,
Dich kann man nicht bei Höllensünden,
Wohl aber Himmelseintracht finden;
Du stärkst allein die schwache Brust.
Drum sollen lauter Tugendgaben
In meinem Herzen Wohnung haben.
|
Édes nyugalom, vágyott lelki derű
Nem találhatnak rád a pokolbéli bűnök
követői, de a mennyei egyetértést keresők igen.
Csak te erősíted meg a gyenge embert.
Ezért egyedül az erény adományai
vegyenek szállást szívemben.
|
|
2. Recitativo
(alt) |
Die Welt, das Sündenhaus,
Bricht nur in Höllenlieder aus
Und sucht durch Hass und Neid
Des Satans Bild an sich zu tragen.
Ihr Mund ist voller Ottergift,
Der oft die Unschuld tödlich trifft,
Und will allein von Racha sagen.
Gerechter Gott, wie weit
Ist doch der Mensch von dir entfernet;
Du liebst, jedoch sein Mund
Macht Fluch und Feindschaft kund
Und will den Nächsten nur mit Füßen treten.
Ach! diese Schuld ist schwerlich zu verbeten.
|
E világ, a bűn otthona
csak pokolbéli dalokat harsog
s gyűlöletével és irigységével
a Sátán képét ölti magára.
Szája telve viperaméreggel,
mely a bűntelent halálba küldi gyakran.
És nem ismer mást, csak a bosszút.
Igazságos Isten, mennyire
eltávolodott tőled az ember!
Szereted őt, s mégis szájával
átkoz és ellened szól.
És a felebarátot lábbal tiporja.
Ó. ezt a bűnt nehéz levezekelni.
|
|
3. Ária
(alt) |
Wie jammern mich doch die verkehrten Herzen,
Die dir, mein Gott, so sehr zuwider sein;
Ich zittre recht und fühle tausend Schmerzen,
Wenn sie sich nur an Rach und Hass erfreun.
Gerechter Gott, was magst du doch gedenken,
Wenn sie allein mit rechten Satansränken
Dein scharfes Strafgebot so frech verlacht.
Ach! ohne Zweifel hast du so gedacht:
Wie jammern mich doch die verkehrten Herzen!
|
Ó, mennyire fáj nekem a sok elfordult szív,
amely, Istenem annyira ellenedre van,
Reszketek és ezer fájdalmat érzek,
mivel azok csak a bosszúban és gyűlölködésben lelik örömüket.
Igazságos Isten, vajon mit gondolhatsz felőlük
amikor álnok sátáni ármánykodással
arcátlanul kinevetik szigorú büntető parancsod.
ó, bizonyára úgy vélekedsz,
hogy mennyire fáj neked a sok elfordult szív!
|
|
4. Recitativo
(alt) |
Wer sollte sich demnach
Wohl hier zu leben wünschen,
Wenn man nur Hass und Ungemach
Vor seine Liebe sieht?
Doch, weil ich auch den Feind
Wie meinen besten Freund
Nach Gottes Vorschrift lieben soll,
So flieht
Mein Herze Zorn und Groll
Und wünscht allein bei Gott zu leben,
Der selbst die Liebe heißt.
Ach, eintrachtvoller Geist,
Wenn wird er dir doch nur sein Himmelszion geben?
|
Ki akarná még ezután
azt kívánni, hogy itt éljen?
Ha szeretetére válaszul
csupán gyűlöletet és vesződséget kap?
De mivel az ellenséget is
legjobb barátomként
Isten rendelése szerint szeretnem kell,
így elillan
szívem haragja és neheztelése.
S egyedül Istennél kívánok élni
aki maga a szeretet.
Ó, lelkem, egyetértés lelke,
mikor adja neked mennyei Sionját az Úr?
|
|
5. Ária
(alt) |
Mir ekelt mehr zu leben,
Drum nimm mich, Jesu, hin!
Mir graut vor allen Sünden,
Lass mich dies Wohnhaus finden,
Wo selbst ich ruhig bin.
|
Elegem van már az életből,
Ezért, Jézusom, vígy magadhoz fel!
Megutáltam minden bűnt,
Add, hogy megtaláljam azt a hajlékot,
ahol végre nyugalmat lelek.
|
| |
|
|
| |
|
Gerőfiné dr. Brebovszky Éva fordítása |
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
